Sziasztok!

Maradva az éjszakánál, de kicsit mégis más irányba terelve a témát, arra gondoltam, hogy bemutatom Nektek néhány képben a várost, ahol élek.

Sajnos nem örökítettem meg mindent, amit csak lehetett volna, de ami késik, az nem múlik, ennek a posztnak bizony lesznek folytatásai. Most néhány kora tavaszi képemet láthatjátok! 

Itt van mindjárt néhány városkép. A legelső az M0-s hídról készült, tériszonyomnak és hidaktól, pontosabban a rajtuk sétálástól (meg úgy egyáltalán léttől) való félelmemnek köszönhetően halálközeli élményekben volt részem a fotázás közben, de minden akadályt sikerült legyőznöm azért, hogy ez a kép megmaradjon az utókor számára. A vasút is egy kedves témám lesz a közeljövőben, úgy érzem! 

Ezek a képek a Duna-parton, a Hókonynál készültek. Egy februári napon, amikor betegen itthon maradtam, úgy döntöttem, hogy nem esem ágynak, inkább szívok némi friss levegőt. Kimentem hát a Duna-partra, ahol egy igazi meglepetésben volt részem. Egy hattyúpár úgy döntött, hogy nekik jó itt télen is... Nagyon aranyosak voltak, remélem idén is látom itt őket.

Az M0 hídnál és környékén is fotóztam, az eredmény néhány igazán tetszetős naplementés kép. Remélem, Ti is ugyanígy gondoljátok! A naplementében aranyló nád... élőben gyönyörű látvány, és egy kis utómunkát követően a valóság silány mása így néz ki:  

Végül, de nem utolsó sorban pár éjszakai kép a Nagy Templom környékéről. Ezek a kedvenceim! A különféle típusú megvilágítások miatt mindenféle szín látható a felvételeken. Ez viszont nem ennyire feltűnő élőben. A második képen a Holdat láthatjátok izzani az égen, az előtte levő fátyoltömeg pedig néhány kósza kis felhő, amelyek az erős szél miatt gyorsan szaladtak el égi kísérőnk előtt. A szobor Nepomuki Szent Jánost ábrázolja, és a templom mellett áll. Téli, havas kép szinte kötelező róla, majd kerül fel olyan is :)

Remélem, hogy Nektek is tetszik a hely, ahol lakom. Ha igen, akkor ajánlom figyelmetekbe a pár centivel lejjebb lévő, "Tetszik" feliratú gomb aktív nyomkodását :)
Én nagyon szeretem ezt a várost, ha ez átjön a képeimen is, akkor megérte kijárkálnom fagyban, sárban... Ígérem, fogok még ilyeneket, sőt ennél különbeket is csinálni!

Addig is köszönöm mindenkinek a támogatást, és ennél a bejegyzésnél kell szót ejtenem a drága Páromról is, aki bármilyen eszement ötletemet támogatja és segíti a munkámat, amivel csak tudja. Köszönöm, Kedves!

Szép napot Nektek, kedves Olvasók!

Elda

Kedves Olvasóim!

Ma annak a napnak az emlékét szeretném megosztani Veletek, amikor a tanfolyamon kívül először találkoztunk a kis csapatunkkal. Szerveztünk egy közös éjszakai fotózást egy izgalmas, különleges helyszínen, a Budapesti Vidámparkban.

Nagyon szeretek játszani a fényekkel, az éjszakai képek varázsa könnyen magával ragad engem, és amikor először voltunk a barátommal ezen a programon, akkor már tudtam, hogy ide el kell menni a többiekkel együtt, és össze kell kötni a kellemest a még kellemesebbel!

Végül 8-an jöttünk össze, és fergetegesen éreztük magunkat. Nagyon jó volt újra együtt lenni, és valóban úgy lett, ahogyan gondoltam: lélegzetelállító képek születtek az élénken kivilágított mozgó játékokról.

Első alanyunk a Flying Circus volt, majd tovább mentünk a T-Rexhez. Itt sajnos az érzékeny gyomrú közönség miatt érdekes szagok terjengtek, de a küldetés szent volt, és megérte a lélegzetvisszafojtott munka. Ikaruszról készítettünk még képeket, majd a Break Dance-szel próbálkoztunk. Nagyon sajnáltam, hogy a kdvenc játékom, a Top Spin és a SkyFlyer nem üzemeltek, pedig komoly terveim lettek volna velük.

Éjjel 2 órakor fáradtan, de egymásnak és a fényképezésnek nagyon örülve távoztunk. Nagyon örülök, hogy összehoztuk ezt a találkozót, igazán jó volt együtt lenni és arra külön büszke vagyok, hogy ilyen szuper témát találtam a kis csapatunknak :)

Az én memóriakártyámra többek közt az itt megosztott képek kerültek :) 

Ha késztetést érzel hasonló képek készítésére, akkor szeptemberben még megteheted, hogy ellátogatsz az Éjszakai Vidámparkba. A belépőjegy nem túl drága, a fotózáshoz pedig mindössze egy állványra, egy manuális beállításokkal megáldott fényképezőgépre és némi meleg ruhára lesz szükséged. Ha szeretnéd a belépőjegyedet teljes körűen kihasználni, akkor ajánlott egy kisebb csapatot összehozni, mert tudtok vigyázni egymás cuccaira, és amíg valaki fenn ül, addig a lenti őrző-védő szolgálat sem unatkozik. A Flying Circusból bizony elég messzire repülne a kamera, az állvány meg nyomná a hátadat :D 

Minden egyszerű dologban ott van a csoda, csak meg kell találni a módját annak, hogy megláthasd! És ha már megláttad, örökítsd meg, ha pedig megörökítetted, mutasd meg másoknak is, hadd örüljenek veled együtt ennek a csodának!

Szép fényeket kívánok,

Elda

Kedves Olvasóim! 

A mai történet egy igazi sikersztori lesz. Legalábbis számomra. De Szilvi számára is, szerintem az ő nevében is kijelenthetem ezt. Nulla modellfotós gyakorlattal, de elvárásokkal és reménnyel eltöltve vállaltam a barátnőm felkérését, és műterembe vittem. A párjának szeretett volna évfordulójukra egy fotókönyvet összerakni magáról, szexis és átlagosabb beállított képekkel. Úgy volt, hogy sejtelmes aktok is készülnek majd, de végül ez nem fért bele az időnkbe, a textil csak a fehérneműig került le. Kérésére ilyen képeket itt nem fogtok látni, ezt a kiváltságot meghagyjuk a fotókönyv tulajdonosának :)

A fotózással kapcsolatban az az egy kérésem volt, hogy a modellfotózás gyakorlati óra után essen meg. Így is lett. Közvetlenül utána kerítettünk rá sort. :) Segítségül ott maradt Vili és Zoli, akik helyettem is instruálták a modellemet, mert nem nagyon tudtam, mit is kellene mondanom neki. Aztán persze belejöttem, legtöbbször egy-egy spontán pillanat megismétlését kértem, de a szabad téri fotózáson már jobban ment a közös munka. 

Az eredmény szuper lett, kb 300 remek képből 120-at választottunk ki retusálásra, melyekből összeállt a végleges anyagunk.

A kedvenc műtermi képeink:

Ezúton is köszönöm még egyszer a segítséget Vilinek és Zolinak, Barátnőmnek pedig a megelőlegezett bizalmat!

Szilvivel tehát elégedetten elhagytuk a stúdiót, hogy aztán jól megérdemelt pizzánkat elfogyasszuk egy közeli pizzériában. Novemberben tervezzük egy újabb sorozat elkészítését, amiben már talán szerepelni fognak sejtelmesebb képek is, de lehet, hogy a párjával fogom fotózni. Még nem tudom, mik a tervek, de természetesen be fogok számolni a fejleményekről!

Kültéri képek is készültek egy héttel később. Egy hűvös szombat délutánon kimentünk a Kopaszi gátra. Szép szórt fényekkel dolgoztam, ami nekem jó volt, de szegény barátnőmnek nem volt melege. Így is pár órát töltöttünk ott, majd egy kávéval melengettük át fáradt és remegő testünket. Tényleg hideg volt, le a kalappal Szilvi előtt, hogy így is megcsinálta!  Ezért szerintem megérte! :)

Biztos észrevettétek már, hogy szeretek játszani a színekkel, igaz ez a formákra is. Az esküvős képeknél majd meglátjátok ;) De az még jóval odébb lesz. Hogy addig még miket osztok meg veletek? Látogassatok ide holnap is, máris meglepetésben lesz részetek!

Addig is kellemes időtöltést, jó munkát, és szép napot kívánok Nektek!

Elda

UI: Köszönöm, hogy olvastok, lájkoltok, megosztotok... Ez nagyon fontos nekem! Tetszéseteket a facebook-oldalamon is kinyilváníthatjátok, és így még egy ingyenes fotózást is nyerhettek!

Kedves Olvasóim!

Nem tudtam, hogy más témával jöjjek-e elő, vagy inkább folytassam az előző bejegyzést, de végül úgy döntöttem, hogy folytatom a fotósulis anyagot. Ma se számítsatok rövid cikkre, de legalább olyan színes, és sokkal izgalmasabb lesz, mint a tegnapi! Ma már szó lesz modellfotózásról, sportfotóról, városfotózásról, és sok másról.

Kezdjük is a sportfotózással!

Bodnár István, a sportfotózás területén szintén elismert oktatónk tartotta az elméleti és a gyakorlati órákat. Elméleten technikákról (megfagyasztott pillanatok, dinamikus, bemozduló képek, svenkelés, részletek és kivágások, portrék, kreatív képek, sorozatfelvételek, humor kategóriás képek) valamint a fontosabb előkészületekről és természetesen a felszerelésről esett szó. A gyakorlaton pedig meg is tapasztaltuk, hogy ide bizony milliós felszerelés kell, ha profi képeket szeretnénk. Mivel én még nem tartok itt, ezért aztán a felvételeimmel sem vagyok maradéktalanul megelégedve. Párat azért meg tudok mutatni :) 

 
Elérkeztünk várva várt témámhoz, a műtermi modellfotózáshoz. Szeretett tanárom, Kadosa Zoli, a terület nagymestere adott elméleti órákat, ahol a 3 alapvilágítással ismerkedtünk meg, majd a különféle lámpák és fényformálók kerültek sorra. Egyetlen dolog, amit nagyon, de ezt aztán tényleg nagyon hiányoltam a gyakorlati óráról, hogy nem mi állítottuk be a fényeket, hanem Vili és Zoli. Mi csak a fénymérővel kerültünk közeli kapcsolatba, a stúdióvakukkal sajnos nem.

A gyakorlati órákat a fotósiskola műtermében tartottuk. Különleges alkalom volt ez nekem, mert mint tudjátok, félve nyúltam az exponáló gombhoz, ha a gépem elé ember keveredett. Mindezek tetejébe, aznap még az első megbízásomnak is eleget kellett tennem, mert a barátnőm kért magáról egy sorozatot. Kemény és fárasztó nap volt így, hogy a gyakorlat után még egy majdnem 3 órás fotózás várt rám.

A modellek instruálása valami leküzdhetetlen akadályként tornyosult elém, amikor meg sziporkáztam, akkor meg mindenkinek sikerült lefényképeznie a beállítást, csak nekem nem, mert folyton ellopták a  vakumat. Rádiós távkioldó és egy 12-3 fős csapat apró örömei, ugye. Sebaj, délután volt alkalmam önállóan dolgozni :) Erről majd később, a kültériekkel együtt töltök fel képeket. Most álljon itt néhány a gyakorlati alkotásaimból :)

Modellek: Gyöngyösi Zsófi és Takács Feri
Köszönöm a munkátokat!

Újabb izgalmas témához, a panorámafotózáshoz érkeztünk. Az órákat Kovács P. Attila tartotta. Lenyűgöző képeket mutatott nekünk a világ minden tájáról. Szerintem olyan hely, ahol ő még nem járt, nincs is a Földön. Mint minden órán, most is a szükséges felszereléssel és annak átbeszélésével kezdtük az anyagot, hogy milyen beállításokra kell odafigyelni. Mivel Attila reál beállítottságú, ezért sok mindenről beszélt, ami számomra egy icipicit kínai volt, matematikát és fizikát vont bele az előadásába... a hátamon futkosott tőle a hideg. Valamennyire bele tudta szuszakolni a Tudást abba a számok világa elől határozottan elzárkózó fejembe, de gyanítom, hogy velem külön kellett volna egy egész napot töltenie, hogy meg is értsem, miről van szó. Hát ez van, nem mindenki matekzseni, na. A panorámafotózás is elég speciális terület, és természetesen mint ilyen, speciális felszerelést és szoftvereket igényel, ha mélyebben szeretnénk belemászni. Nekem nincs erre igényem, bár valóban lenyűgözőek ezek a képek. Majd egyszer, talán :) Addig is, ezt alkottam a Hősök terén:
 

 
A tizedik alkalom a városfotózásé volt. Szintén KPA tartotta az előadást és a gyakorlatot is. Budapest legismertebb belvárosi útvonalán sétáltunk végig a felszerelésünket cipelve. A Vörösmarty térről indultunk, ami utunkba esett, azt fényképeztük. :) A Lánchídon át a Várba mentünk fel. Lehullt a lepel a kék órás felvételek varázsáról, annyi a lényeg, hogy az éles városi fényeket deríti a természetes fény. Közeli-távolabbi képelemek összehangolásával éreztethető a tér, és még néhány apróság a mozgó és egyhelyben álló téma összehangolásával... Ezen a napon vesztettem el az állásomat, ráadásul már megérintette a csapatot a közeli elválás, pláne a vizsga szele... Igyekeztem hát erőt meríteni a csapat szeretetéből és a fényképezés öröméből. Tudtátok, hogy amikor felkapcsolják a közvilágításokat, a hidak kb fél percig zöld színben pompáznak? 

 
Már május 10-e van, és az állatok fényképezése van porondon. A természetfotózás témához visszatérve ismét Láng Istvánnal tanultunk. A legfontosabb momentum, amit itt meg is osztanék, hogy mindig az állat szeme legyen éles. Lehetőleg az a szeme, amelyik a kamerához közelebb van :) Na persze, ha a fülét fotózod, ez nem lényeges megjegyzés :D Gyakorlaton a Budakeszi Vadasparkban voltunk.

 
Utolsó előtti óránk Kadosa Zolival telt, aki a vakukkal is nagyon közeli kapcsolatot ápol. Rendszervakuk használatáról szólt ez a két alkalom. Ekkor már megvolt az enyém is, a tanfolyam ideje alatt elég sok új cuccot bevásároltam, több apróság mellett az állványomat, a közgyűrűsoromat, a vakumat, a napellenzőimet és a szűrőket is ez a 14 hét hozta az életembe. De vissza a vakus témákhoz. Zoli ahogyan előadta az anyagot, olyan volt, mintha a lehetőségek tárháza a végtelenben teljesedne ki, ha vakut használsz. Van is ebben valami, és amíg nem tapasztalod meg, nem is gondolnád, hogy a vakuval is lehet kreatívan játszani, sőt, nem árt akár nappal is használni. Utolsó gyakorlatunk volt ez, rengeteget hülyéskedtünk, nagyon jól éreztük magunkat. A csapatunk szuper volt, remek kis társaság jött ott össze. Mérnöktől kezdve modellen át a kozmetikusig, na meg szerény személyem által képviselve az álláskeresőig volt ott mindenféle foglalkozású, státuszú csoporttárs, és mégis, egy egységes csapatot alkottunk. Én ekkor már két hete állást kerestem, és jó érzés volt egy közösség tagjának lenni, viszont borzalmas abba belegondolni, hogy ennek hamarosan vége. A lényeg, hogy az utolsó gyakorlatunkon még kihasználtuk a lehetőségeket, komolyabb képek nem is születtek, ráadásul töröltem a mappát, amikor új számítógépet kaptam. Sajnos ide nem tudok képet illeszteni...

Legutolsó óránkon ismét Photoshopoztunk, ismét Körber Lacival. Ő a Fotoart Fotósiskola PS nagykövete :) Egy igazi mágus :) Ismétlés volt javarészt, scriptekről és pluginekről esett még szó. 

Egy hét múlva, május 31-én pedig jött a rettegett vizsga... A csapat egy része szorgalmasan tanult és tövig rágott körömmel és remegő gyomorral ült le a papír mellé, a másik fele meg nem értette, mitől van úgy ki a remegő része a csoportnak. Az eredmény az lett, hogy a legtöbben 4-es és 5-ös dolgozatot írtunk, egy vagy legfeljebb két 3-as lett. Ezzel állítólag az egyik legjobban vizsgázó csapat lettünk a suli történetében, amire azért is vagyok büszke, mert az eredmény hűen tükrözte, hogy mennyire összetartóak voltunk, mennyire fontos volt mindenkinek a mi kis közösségünk.

Megbeszéltünk további találkozókat, amikor a csapat apraja-nagyja összejön egy fotózásra. Ezekből egy valósult meg érdemben, illetve volt egy egri fotósfesztivál is, ahol a kemény mag megint találkozott, és 3 napig ment a buli. Erről majd egy későbbi postban fogok írni, de a kronológiai sorrendet be szeretném tartani :)

Köszönöm Nektek, hogy elolvastátok, és ha kedvet kaptok egy fotós tanfolyamhoz, akkor ajánlani tudom az én volt sulimat. Segítőkészek és kedvesek, a tanárok pedig elképesztő tudással, lendülettel és elkötelezettséggel oktatnak, minden tiszteletem az övék. 

Ezúton is köszönöm nekik a sok jót, amit tőlük kaptam!

Elda

Sziasztok ismét!

Ahogy már ígértem, jelentkezem a fotós tanfolyamról szóló bejegyzésemmel.

Születésnapomra leptem meg magamat vele, és névnapomon kaptam meg az ötöst a vizsgán. Szeptemberben látogatható a csoport kiállítása, a Platánus Hotel Budapest termében. Két képpel vagyok jelen, egy nem hagyományos portréval és egy Duna-parti tájképpel.

Azt hiszem, hogy a 14 elméleti és gyakorlati órát két post témájává fogom tenni, mert valószínűleg nagyon hosszúra nyúlna, ha egyben írnám le az egészet. Az egyes témák után becsatolt képek mind a gyakorlati óra termései. 

Kezdjük tehát az elejénél...

Hosszas keresgélés után a FotoArt Fotósiskola mellett döntöttem, mivel ár-érték arányban a legjobb választásnak tűntek. Oldalukon részletesen leírják, hogy milyen témákat érintenek a hallgatók, az oktatókat is bemutatják. Engem tehát meggyőztek. A 2011-es januári csoportba nem fértem be, viszont a február közepén induló csoportba fenntartottak nekem egy helyet.
Nem tudom, hogy a 45-ös csoport milyen közösséget alkotott, de a 46-os egyszerűen szuper volt. És mivel kicsi a világ, még a városomból is volt egy csoporttársam. Jöttek még Szlovákiából és Kiskunvalahonnan is, tehát csak a szomszédból :) 

Az első órán Vili, az iskola vezetője üdvözölt bennünket, majd bemutatkoztunk egymásnak, és Kadosa Zoli, kétségkívül ez egyik legelhivatottabb fotós, akit ismerek, megtartotta nekünk az első órát, ami arról szólt, hogy milyen alapvető eszközök szükségesek a fényképezéshez és mikor milyen engedélyekhez kötött ez a csodálatos tevékenység. 

Az első gyakorlatot a Margit-szigeten tartottuk, ahol futókat svenkeltünk és sirályokat próbáltunk lencsevégre kapni. Kadosa Zoli otthonról hozott szikkadt kenyeret, amit pózolással, csapkodással, kissé félelmetes hangokkal és mozdulatokkal "háláltak meg" a madarak. Az idő mindvégig kegyes volt hozzánk, gyenge kora tavaszi napsütésben telt az első gyakorlatunk.

 
Második elméleti óránkon Körber Lacival folytattuk az alapismeretek elsajátítását, szó esett a felszerelésről, a mélységélességről, a rekesz és a záridő hatásáról, összefüggéseiről, fénymérési és autofókusz módokról. Második gyakorlatra a Nemzeti Színházhoz mentünk, kék órás felvételeket készítettünk és a víz mozgását örökítettük meg.  Születtek hangulatképek, íveket, vonalakat és formákat fedeztünk fel az épületen s környezetében. Vili, a fotósiskola vezetője erre a napra is elintézte a kellemes időjárást, pedig egész héten borongós, szeles idő járta. Nem tudom, hogy csinálja, de tényleg mindig sikerült neki :)
 

 
A harmadik elméleti óra elég durvára sikeredett, Zoltánunk ugyanis valóban a fényképezés legnagyobb szerelmese, akit valaha láttam. Mindezt pedig maximálisan igyekezett átadni nekünk, néha irtózatos tempót diktálva az anyagban. Száraz elméleti órán vettünk részt, 8 A/4-es oldalt foglal a füzetemben ez az óra, rajzokkal és grafikonokkal tarkítva. Gyakorlati órán műterembe vonultunk, tárgyfotózással foglalkoztunk. Volt egy kreatív sarok, és volt két feladat, amit meg kellett csinálnunk. "Egérlyukból" fényképeztünk két almát, és egy fénycsapda segítségével hosszabb-rövidebb záridővel illetve Bulb üzemmódban pingponglabdás felvételeket készítettünk. Ekkor jártam először műteremben, az érzés leírhatatlan volt. Mintha egy műteremben születtem volna, és megtaláltam volna azt a helyet, ahol igazán otthon lehetek... A kreatív sarokban pedig szorgalmasan játszadoztam a ceruzahegyezvényekkel, fonalakkal, miegyebekkel - egészen addig, míg fel nem fűztem színátmenetben a hegyezvényeket. Pár elismerő pillantást és dícsérő szót, na meg ellopott témát bezsebelve.

Ezután a Photoshop rejtelmeibe vezetett be minket ismét Körber Laci, aki egyébként a Ferrari hivatalos magyar fotósa, és hogy éles legyen a kontraszt a másik szenvedélyével, orchideákat fotóz előszeretettel. Egyébként maga az ember is ilyen. Egy nagy-nagy ember, de valószínűleg azért nőtt ekkorára, mert nem fért bele máshogy a sok szeretet és kedvesség. A hátizsákjába szerintem ha kicsit összébb húzom magam, akkor simán beférek. És súlyra se lenne sokkal nehezebb, ha én lennék benne a cuccai helyett... 
Szó esett a Camera Raw és maga a RAW formátum előnyeiről az utólagos korrekciók tekintetében. Tanultunk egy trükköt a rossz fehéregyensúly JPG-beli hozzávetőleges rendbehozataláról, "szuperbőrt" varázsoltunk, sminket készítettünk, tokát és ráncokat tűntettünk el, élesítettünk, méreteztünk, gyakorlatnak pedig otthoni feladatokat kaptunk. Megjegyezném, hogy JPG-eket is meg tudunk nyitni a Camera Rawban, a Bridge segítségével, és ugyanúgy lehet pl a színhőmérsékletet állítani. :)

De a trükk, amit Laci mutatott, szintén nagyon jól működik :) Íme:

 
Ötödik alkalommal Farkas László okított bennünket a jó fotó rejtelmeivel kapcsolatban. Szó esett a kompozícióról, a színekről, utómunkáról. Jó utómunkával egy unalmasnak hitt képből is lehet valami izgalmasat kihozni. De ezt szerintem minden PS artista tudja. :) Mutatott képeket elcseszett komponálással, majd utólagos vágással javítva, egyszerű tájképet Photoshopban úgy utómunkázva, hogy természetellenes színei voltak, amitől az egésznek lett egy rejtélyes, feszült hangulata.

Gyakorlati órán Szentendrére mentek a többiek, én sajnos nem tudtam velük tartani, mivel céges rendezvényen vettem részt. Másnap azonban pótoltam a kirándulást, született is néhány érdekes kép. Az idő azonban nem volt hozzám kegyes, elkezdett esni az eső és haza kellett indulnom. 

 
Ezután makrofotózást tanultunk Láng István óráján. Nagyon vártam ezt az alkalmat is, mert a ezeket a közeli fotókat nagyon kedvelem. Olyasmit láttatnak, amit a való életben soha nem látnál, mert egészen parányi kis részletek nőnek meg a szemed előtt a képernyőn. Kora tavasz lévén leány- és fekete kökörcsineket fényképeztünk a Nagy Strázsa-hegyen. István szintén nagyon elhivatott természetkedvelő fotós, aki mellesleg földrajz és biológia szakos tanár, a természetfotós egyesület tagja. Az a szenvedély, amivel ő is beszélt a szakterületéről, valami elképesztő és inspiráló. Gyönyörű képei vannak, remek sztorikat mesélt, igazán érdekes órákat adott. A gyakorlaton mindenkihez volt jó szava, mindenkinek segített, akinek csak kellett. Az eredményem nem lett olyan, amilyet vártam, talán ezért is szerettem ki a virágokból. Persze néha elkap még ma is a szenvedély, és meglátom a szépet bármilyen állatkában és növénykében, amit igyekszem is bitek formájában eltárolni a merevlemezemen.

 
Továbbra is Láng Istvánnal, továbbra is természetfotózással, egészen konkrétan tájfotózással foglalkoztunk a hetedik elméleti és gyakorlati órán. Szóba kerültek az egyes időszakok szépségei, a tájismeret fontossága, az általános tájképfotózási hibák. Sajnos ez volt az az időszaka az évnek, amikor erős szél keserítette meg mindenki életét, és Vili ugyan elintézte a kellemes időt, a széllel szemben tehetetlen maradt. Bár az is csillapodott egy kicsit. Bajna, Gyermely, Szomor közelében készítettünk képeket a frissen szántott földekről, a növő búzáról, amelyet a szél úgy fújt, hogy hullámzott az egész tábla. Estére pedig naplementét fényképeztünk, nekem millió és egy becsillanást okoztak a jó vastag Hama UV szűrőim, amiket azóta már természetesen a kukába hajítottam, mivel a szép képeimet gyakorlatilag tönkretették. Kár volt értük a kiadott pénz.

Jó tanács: szeles időben ne cserélj objektívet, mert még oda is por megy, ahová nem is hinnéd, hogy be tud menni.

Holnap folytatása következik, addig nézegessétek ezeket a képeket. Remélem tetszenek!

Szép napot kívánok,

Elda

 

... avagy felejtsd el a kocsit, a lakást és a családot. Minden pénzedet a felszerelésedbe fogod ölni ...

 

Ez volt az első, amivel szembesítettek bennünket a tanfolyamon, és igazuk volt. Sosincs elég semmiből, mindig van jobb, feljebb, mindig többet akarsz majd, hogy többet adhass. Viszont meg kell tanulnod azzal fényképezni, amid van. Ettől leszel igazán jó, mert felismered a hiányosságokat, és a kell, akár százezreket is áldozol azért, hogy pótold őket.

Fényképezőgép vázak:

Canon EOS 1000D

Ez volt az első digitális tükörreflexes vázam, tettem bele pár ezer expozíciót. Ő volt a társam az ismerkedés során, vele tanultam meg, hogy mi is az összefüggés a blende és a záridő közt. Soha egyszer sem használtam automata üzemmódban, az eredményekkel pedig mindig elégedett voltam. Aztán ahogy telt az idő, úgy fokozatosan rájöttem, hogy ami régen tetszett, ma már nem igazán.

Itt döntöttem úgy, hogy kellő alapismerettel rendelkezem ahhoz, hogy egy alaptanfolyamon részt vegyek, és jobban elmélyüljek a fotózás világában. A tanfolyamot még vele fejeztem be, de már megvolt a párom gépe, egy:

Canon EOS 450D

Azt vettük észre, hogy bár a kompozíció ugyanaz, a beállítások közel azonosak, mégis, a 450D valahogy szebb képeket készít. A Párom nem szakmabeli, ő csak hobbi szinten űzi a fényképezést. Erre nekem megfelelt az 1000D, viszont már nem hobbi szinten szerettem volna foglalkozni a fényképezéssel, így azt határoztuk, hogy vázat cserélünk. 
 

Canon EF-S 18-55 f3.5-5.6 IS kitobjektív és Canon EF 70-300 f4-5.6 IS USM teleobjektív

Gyakran járunk együtt fényképezni, ilyenkor egyikünknél a 18-55-ös kitobjektív, másikunknál pedig a 70-300-as teleobi van a gépre feltéve.

Az objektíveken Hoya UV szűrő és napellenző is van, ezek a sérüléstől és a szennyeződésektől is óvják az objektíveket, nem csak a becsillanásokkal szemben veszik fel a versenyt. Van egy cirkulár polárszűrőm is. Hamarosan be szeretnék szerezni egy szürkeszűrőt, húz a szívem a Szalajka-völgybe, vízesést fotózni :)
Tervezem később az objektívpark bővítését is, a non plus ultra egy L-es sorozat beszerzése lenne, de ez egyelőre csak álom. Annak viszont nagyon szép!

Canon Speedlight 580EX II rendszervaku

Ezzel aztán villoghatok :)
Különböző lágyító előtéteket szándékozom beszerezi hozzá, mert igen erős a villanása, de remekül ki is használom. Második redőnyre vakuzott éjszakai hangulatképek... A kedvenceim...

A többiek...

Büszke és boldog tulajdonosa vagyok továbbá egy Dörr A4 Alu állványnak, ami a Media Marktban kapható 6000 Ft-os Hama állványt simán veri, már csak a cserélhető fej miatt is. Jelenleg egyébként egy sima, általános 3 irányban mozgatható fej van az állványomon, de mindenre tudom használni. Panorámakép készítésénél, ha a kép közeli elemeket is tartalmaz, elég sok utómunkát igényel a teljes kép összerakása, de nem lehetetlen a küldetés. Tárgyfotózáshoz, tájkép készítéshez, makrózáshoz ideális, másra nem is nagyon használom. Imádom, hogy le tud menni spárgába :) Makrózáshoz Soligor közgyűrűket használok.

Hát ez az én kis gyűjteményem :) 

Sziasztok!

Blogomat azzal a szándékkal indítom, hogy munkáimat, érzéseimet megosszam másokkal, Veletek is. Kezdetnek egy rövid bemutatkozót gondoltam rögtönözni magamról.
  

26 éves vagyok, Budapest mellett egy kisvárosban élek. Középiskolában már megérintett a fényképezés szele, de anyagi okok miatt nem álmodozhattam saját fényképezőgépről.
Munkába állásom után nem sokkal vettem egy kis digitális kompakt gépecskét, és lőttem vele mindenre, ami mozgott, de arra is, ami nem. Kedvenc témáim a virágok voltak. Pár éve megengedhettem magamnak egy digitális tükörreflexes vázat és beszereztem hozzá az idők folyamán kisebb-nagyobb kiegészítőket, objektíveket.

Főállásban eddig irodai alkalmazottként dolgoztam, azonban az idei tavasz vége új helyzetbe sodort. Álláskereső, vagy talán inkább szabadúszó fotós lettem. Időközben persze rengeteget tanultam, olvastam, tanfolyamra jártam. A tanfolyamról is szeretnék majd egy bejegyzést írni, talán a következő témám ez lesz. Megismertem tehát a fotózás csínját-bínját, kreatív ötleteimet igyekszem megvalósítani, és mindezt felhasználom, kamatoztatom munkáim során is. Több felkérésem volt már, modellfotózás, családi képek és esküvőfotózás területén. Érdekes fordulat, hogy az emberektől, mint témától féltem legjobban a tanfolyam előtt, és mire végeztünk, ez lett a szenvedélyem...

Sablonosan hangzik talán, de nincsenek megismételhető pillanatok, ez a fényképezés varázsa és egyedisége. Én ebben a varázsban élek, és szeretném, ha ezt az érzést Veletek is is tudnám éreztetni. Remélem, hogy sokatokkal fogok együtt dolgozni a jövőben, megkerestek engem, mert szeretnétek egy sorozatot magatokról vagy a családról, de egyéni kéréseknek is igyekszem eleget tenni. 

Remélem, hogy kedveteket lelitek a munkáimban, cikkeimben, történeteimben. Olvassátok, nézegessétek örömmel a blogomat!

Üdv,

Elda