Sziasztok ismét!
Ahogy már ígértem, jelentkezem a fotós tanfolyamról szóló bejegyzésemmel.
Születésnapomra leptem meg magamat vele, és névnapomon kaptam meg az ötöst a vizsgán. Szeptemberben látogatható a csoport kiállítása, a Platánus Hotel Budapest termében. Két képpel vagyok jelen, egy nem hagyományos portréval és egy Duna-parti tájképpel.
Azt hiszem, hogy a 14 elméleti és gyakorlati órát két post témájává fogom tenni, mert valószínűleg nagyon hosszúra nyúlna, ha egyben írnám le az egészet. Az egyes témák után becsatolt képek mind a gyakorlati óra termései.
Kezdjük tehát az elejénél...
Hosszas keresgélés után a FotoArt Fotósiskola mellett döntöttem, mivel ár-érték arányban a legjobb választásnak tűntek. Oldalukon részletesen leírják, hogy milyen témákat érintenek a hallgatók, az oktatókat is bemutatják. Engem tehát meggyőztek. A 2011-es januári csoportba nem fértem be, viszont a február közepén induló csoportba fenntartottak nekem egy helyet.
Nem tudom, hogy a 45-ös csoport milyen közösséget alkotott, de a 46-os egyszerűen szuper volt. És mivel kicsi a világ, még a városomból is volt egy csoporttársam. Jöttek még Szlovákiából és Kiskunvalahonnan is, tehát csak a szomszédból :)
Az első órán Vili, az iskola vezetője üdvözölt bennünket, majd bemutatkoztunk egymásnak, és Kadosa Zoli, kétségkívül ez egyik legelhivatottabb fotós, akit ismerek, megtartotta nekünk az első órát, ami arról szólt, hogy milyen alapvető eszközök szükségesek a fényképezéshez és mikor milyen engedélyekhez kötött ez a csodálatos tevékenység.
Az első gyakorlatot a Margit-szigeten tartottuk, ahol futókat svenkeltünk és sirályokat próbáltunk lencsevégre kapni. Kadosa Zoli otthonról hozott szikkadt kenyeret, amit pózolással, csapkodással, kissé félelmetes hangokkal és mozdulatokkal "háláltak meg" a madarak. Az idő mindvégig kegyes volt hozzánk, gyenge kora tavaszi napsütésben telt az első gyakorlatunk.
Második elméleti óránkon Körber Lacival folytattuk az alapismeretek elsajátítását, szó esett a felszerelésről, a mélységélességről, a rekesz és a záridő hatásáról, összefüggéseiről, fénymérési és autofókusz módokról. Második gyakorlatra a Nemzeti Színházhoz mentünk, kék órás felvételeket készítettünk és a víz mozgását örökítettük meg. Születtek hangulatképek, íveket, vonalakat és formákat fedeztünk fel az épületen s környezetében. Vili, a fotósiskola vezetője erre a napra is elintézte a kellemes időjárást, pedig egész héten borongós, szeles idő járta. Nem tudom, hogy csinálja, de tényleg mindig sikerült neki :)
A harmadik elméleti óra elég durvára sikeredett, Zoltánunk ugyanis valóban a fényképezés legnagyobb szerelmese, akit valaha láttam. Mindezt pedig maximálisan igyekezett átadni nekünk, néha irtózatos tempót diktálva az anyagban. Száraz elméleti órán vettünk részt, 8 A/4-es oldalt foglal a füzetemben ez az óra, rajzokkal és grafikonokkal tarkítva. Gyakorlati órán műterembe vonultunk, tárgyfotózással foglalkoztunk. Volt egy kreatív sarok, és volt két feladat, amit meg kellett csinálnunk. "Egérlyukból" fényképeztünk két almát, és egy fénycsapda segítségével hosszabb-rövidebb záridővel illetve Bulb üzemmódban pingponglabdás felvételeket készítettünk. Ekkor jártam először műteremben, az érzés leírhatatlan volt. Mintha egy műteremben születtem volna, és megtaláltam volna azt a helyet, ahol igazán otthon lehetek... A kreatív sarokban pedig szorgalmasan játszadoztam a ceruzahegyezvényekkel, fonalakkal, miegyebekkel - egészen addig, míg fel nem fűztem színátmenetben a hegyezvényeket. Pár elismerő pillantást és dícsérő szót, na meg ellopott témát bezsebelve.
Ezután a Photoshop rejtelmeibe vezetett be minket ismét Körber Laci, aki egyébként a Ferrari hivatalos magyar fotósa, és hogy éles legyen a kontraszt a másik szenvedélyével, orchideákat fotóz előszeretettel. Egyébként maga az ember is ilyen. Egy nagy-nagy ember, de valószínűleg azért nőtt ekkorára, mert nem fért bele máshogy a sok szeretet és kedvesség. A hátizsákjába szerintem ha kicsit összébb húzom magam, akkor simán beférek. És súlyra se lenne sokkal nehezebb, ha én lennék benne a cuccai helyett...
Szó esett a Camera Raw és maga a RAW formátum előnyeiről az utólagos korrekciók tekintetében. Tanultunk egy trükköt a rossz fehéregyensúly JPG-beli hozzávetőleges rendbehozataláról, "szuperbőrt" varázsoltunk, sminket készítettünk, tokát és ráncokat tűntettünk el, élesítettünk, méreteztünk, gyakorlatnak pedig otthoni feladatokat kaptunk. Megjegyezném, hogy JPG-eket is meg tudunk nyitni a Camera Rawban, a Bridge segítségével, és ugyanúgy lehet pl a színhőmérsékletet állítani. :)
De a trükk, amit Laci mutatott, szintén nagyon jól működik :) Íme:
Ötödik alkalommal Farkas László okított bennünket a jó fotó rejtelmeivel kapcsolatban. Szó esett a kompozícióról, a színekről, utómunkáról. Jó utómunkával egy unalmasnak hitt képből is lehet valami izgalmasat kihozni. De ezt szerintem minden PS artista tudja. :) Mutatott képeket elcseszett komponálással, majd utólagos vágással javítva, egyszerű tájképet Photoshopban úgy utómunkázva, hogy természetellenes színei voltak, amitől az egésznek lett egy rejtélyes, feszült hangulata.
Gyakorlati órán Szentendrére mentek a többiek, én sajnos nem tudtam velük tartani, mivel céges rendezvényen vettem részt. Másnap azonban pótoltam a kirándulást, született is néhány érdekes kép. Az idő azonban nem volt hozzám kegyes, elkezdett esni az eső és haza kellett indulnom.
Ezután makrofotózást tanultunk Láng István óráján. Nagyon vártam ezt az alkalmat is, mert a ezeket a közeli fotókat nagyon kedvelem. Olyasmit láttatnak, amit a való életben soha nem látnál, mert egészen parányi kis részletek nőnek meg a szemed előtt a képernyőn. Kora tavasz lévén leány- és fekete kökörcsineket fényképeztünk a Nagy Strázsa-hegyen. István szintén nagyon elhivatott természetkedvelő fotós, aki mellesleg földrajz és biológia szakos tanár, a természetfotós egyesület tagja. Az a szenvedély, amivel ő is beszélt a szakterületéről, valami elképesztő és inspiráló. Gyönyörű képei vannak, remek sztorikat mesélt, igazán érdekes órákat adott. A gyakorlaton mindenkihez volt jó szava, mindenkinek segített, akinek csak kellett. Az eredményem nem lett olyan, amilyet vártam, talán ezért is szerettem ki a virágokból. Persze néha elkap még ma is a szenvedély, és meglátom a szépet bármilyen állatkában és növénykében, amit igyekszem is bitek formájában eltárolni a merevlemezemen.
Továbbra is Láng Istvánnal, továbbra is természetfotózással, egészen konkrétan tájfotózással foglalkoztunk a hetedik elméleti és gyakorlati órán. Szóba kerültek az egyes időszakok szépségei, a tájismeret fontossága, az általános tájképfotózási hibák. Sajnos ez volt az az időszaka az évnek, amikor erős szél keserítette meg mindenki életét, és Vili ugyan elintézte a kellemes időt, a széllel szemben tehetetlen maradt. Bár az is csillapodott egy kicsit. Bajna, Gyermely, Szomor közelében készítettünk képeket a frissen szántott földekről, a növő búzáról, amelyet a szél úgy fújt, hogy hullámzott az egész tábla. Estére pedig naplementét fényképeztünk, nekem millió és egy becsillanást okoztak a jó vastag Hama UV szűrőim, amiket azóta már természetesen a kukába hajítottam, mivel a szép képeimet gyakorlatilag tönkretették. Kár volt értük a kiadott pénz.
Jó tanács: szeles időben ne cserélj objektívet, mert még oda is por megy, ahová nem is hinnéd, hogy be tud menni.
Holnap folytatása következik, addig nézegessétek ezeket a képeket. Remélem tetszenek!
Szép napot kívánok,
Elda
