Kedves Olvasóim!

Elsőként köszönöm szépen a türelmeteket, és ismételten elnézést kérek, amiért így megvárakoztattalak Benneteket. Volt pár munkám, amiken dolgoztam, néha lusta voltam, néha pedig egésznapos fejfájással küzdöttem, de volt olyan is, hogy állásinterjúra mentem. Kicsit tehát besűrűsödött az élet mostanság. 

A mai témám is régi-új lesz, a nyári kiruccanásomból osztok meg veletek pár képet.

Családi nyaralásunkat Trogir városkában töltöttük, strandra pedig Okrugba jártunk át. Kalandosan indultunk el, én nulla percet pihentem, mielőtt kocsiba ültünk volna, a magyar határig szándékoztam vezetni. Ennek egyszerű és nagyszerű oka, hogy sötétben nagyon hamar elfárad a szemem, köszönhetően a zseniális kialakítású autópályáinknak, amikor is a szemből jövők fénye még véletlen sem marad láthatatlan, vagy legalábbis kevésbé vakító... Nálam az autofókusz ( :D) ilyenkor nagyon hamar felmondja a szolgálatot, és egyszerűen nem látok semmit. De az igazi ok ennél is egyszerűbb... Nem érem el az autópályadíj-fizető helyeknél a kis cetlit, a pénzt pedig esélytelen vagyok kifizetni a kocsiból kiszállás nélkül. Gyűlölöm az összes ilyen helyet, parkolóházakba se szívesen megyek be, csak ha valami miatt muszáj :) Jó, hogy nem ütöm be mindenbe a fejemet, de nem olyan áldásos állapot ilyen kis töpszlinek lenni :(

Na tehát Trogir.

Megérkeztünk, csodálkoztunk, hogy ennyi-e az egész, és különben is, hol a strand. Megkérdezte a Kedves egy nőtől, hogy tud-e valahol egy jó beach-et, természetesen nagy kerek szemekkel nézett ránk vissza, és megkérdezte, hogy pontosan mit is szeretnénk. Rendben van, végül rájött :) Hát ha strandolni szeretnénk, akkor hajókázzunk át Okrugba vagy Medenába, de van itt is egy kis strand. Első nap felfedeztük a trogiri strandot. A sziklás kifejezés enyhe, de ennél is rosszabb, hogy rettentő koszos.

És ha már Horvátország, meg tenger, akkor snorkeling. Jelentem, a tengervíz a kikötő miatt olyan, mintha egy szennyvízcsatorna élővilágával szeretnék közelről ismerkedni. Tehát nem nyert. Megszárítkoztunk hát és elmentünk a városba:

A város egyébként gyönyörű és hangulatos. Nem túl drága hely, de költőpénzt ajánlatos vinni. És két fényképezőgépet is. :) A nagy felfedezőútra vittük mindkét vázat. A szállásunk egészen magasan volt, kanyargós sikátoros hosszú gyalogtúra vezetett oda a la gyalogosan. Leérünk a városba, 1000D közli, hogy "Err 99  Nem lehet fényképezni". Hogy a macska rugdosson meg de nagyon... Bő negyed óra szenvedés után már ott tartottam, hogy a tengerbe hajítom az egész hóbelebancot, mert visszafordulni nem akart senki, hogy letegyem a cuccot, én viszont cipelni nem szerettem volna a működésképtelen gépemet és tartozékait. Szerencsére ott volt velem 450D is, és a Kedves hosszas rábeszélése után őt használtam.

Az eredményeket alább láthatjátok :)

Járművek földön, vízen, levegőben :) 

4 napot töltöttünk ott, bejártunk mindent többször is :) a piac fergeteges, mindent lehet venni, bár a vattacukorért megszenvedtem. Viszont kaptam a Kedvestől egy térképcsigát, ami után már régen sóvárogtam. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy kijött rajtam az alváshiány, és miattam lekéstünk egy nagyon szépnek ígérkező hajókirándulást :(

Utolsó nap kihagytuk a strandot, és hajókáztunk egy kicsit, felmentünk az erődbe, ahonnan készítettem egy panorámaképet. Ezt ni:

Remélem, kedvet kaptatok a városkához, vagy valakikben szép nyári emlékeket idéztem!

Már meg is érte ez a bejegyzés!

Hamarosan ismét modellekkel jelentkezem.

Addig is köszönöm, hogy olvastok :)

Üdv,

Elda